„Ebben a káromkodós, gyűlölködős világban nem vagyok jellegzetes figura. Én szeretek élni” – mondja Kornis Mihály, akinek új családregénye, a Minden ember majdnem hatszáz oldal, pedig csak tizenegy és fél éves koráig mesél benne az életéről, olykor megidézve a felnőttkora fontos eseményeit is. Tényleg a gyerekkor a „legvadabb, legszabadabb, legdicsőségteljesebb” szakasza az életünknek? Hogyan foszt meg a diktatúra a hiteles emberi közösségektől? És miért nem kell félni a haláltól?
D. Magyari Imre interjúja a 24.hu portálon.
Fotó: Adrián Zoltán / 24.hu
