Kornis regénye nehéz olvasmány, mert megszenvedett könyv. Sokféle módon, például az élettörténetek okán, egy számomra a lépcsőfordulókig ismerős térben és időben zajlik minden. Ám, és ettől is jelentős a mű, egyben meg is szünteti a teret és az időt, de nagyon bölcsen mindezt úgy teszi, hogy nem csúszik bele „traumafilozófiai” univerzalizmusba. Minden úgy konkrét a regényben, hogy közben minden lebeg. Kornis, úgy vélem, elkerülte a nagy csapdákat, pontosan azért, mert a hiány nyelvtanát „dadogtatja” el a könyvben, és nem fogad el semmit és senkit evidenciának. Mert minden evidenciának van egy túloldala: ahogy a hiánynak a vágy, úgy az evidenciának a trauma az egyedisége. Kornis formát adott a hiánynak. Jelentős formát.
KÖNYVKRITIKA – AZ ÉS KÖNYVE – Élet és Irodalom, LXX. évfolyam, 8. szám, 2026. február 20.
